Vigh Kristóf zeneszerző és zongoraművész

Vigh Kristóf 1959-ben születtem Budapesten. Zeneiskolai zongoratanárom Fonó Erzsébet, konzervatóriumi tanárom Schweitzer Katalin. 1983-ban diplomáztam a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán jeles eredménnyel.
Tanáraim Solymos Péter és Baranyay László voltak.
Tagja vagyok a Magyar Zeneszerzők egyesületének. Zeneszerzőként több mint száz művet írtam.

A diploma megszerzése után, 1983-ban a Börzsöny hegység egyik festői szépségű falvába, Kemencére költöztem, abból a célból, hogy zongoratechnikámat tökéletesítsem. Itt lehetőségem nyílt együtt élni a természettel, s megtapasztalni napról napra az évszakok változásait. Ekkor ért az az élmény, hogy zongora improvizációm során csodálatos hangzatok szólaltak meg a kezem alatt. Kicsit emlékeztetett Bachra, de mégis más volt, szférikus, modális, valami álomszerű. Megszületett bennem a fölismerés, hogy lehetek zeneszerző, nem kötnek engem a kortárs zenei elvárások, írhatok ilyen szép zenét, ami megszólalt a kezem alatt. Az elhatározást tettek követték, s elkészültek első műveim, az Ave Maria, valamint dalok, kisebb zongoradarabok.
Ezekhez a kezdeti dalokhoz magam írtam szöveget. A szövegírás nem esett távol tőlem, hiszen gyermekkoromtól kezdve írtam verseket, ebben a műfajban is mindig otthon voltam. Furcsa dolog volt, hiszen a zene itt előbb született, mint a szöveg, de mégis mindig megtaláltam a zene szövegi tartalmi megfelelőjét.

A költészet és zene, mint két pillér, hídként összeértek bennem, bármely irányból közeledtem, érzékeltem a kettő közös lélek-arcát. Fölfedeztem, hogy a zenének olyan tartalma van, amely megközelítőleg a szavak jelentésével és dallamával is kifejezhető, bár másként, mint ahogy  a zene azt érzékelteti. Viszont a kettő együtt egy csoda, amely misztikus szépséggel jeleníti meg az emberi érzések, a természeti jelenségek tartalmát, mert a szavak  a zenei harmóniával együtt csodálatos költészetet adnak.
Ezután a kedvenc műfajom a dalírás lett, s idővel mások verseire is komponáltam dalokat. Kedves barátom, az azóta elhunyt Obersovszky Gyula verseit zenésítettem meg, majd ezeket további dalok követték.
A Budavári Mátyás-templom volt ministránsaként azt a lehetőséget kaptam, hogy műveimet ott évente bemutassák. Így 1985-től minden évben írtam orgonadarabokat, egyházi műveket, amelyek évről évre elhangzottak. A végén már annyi művem lett, hogy teljes szerzői esteket tarthattam, a Budapesti Zeneakadémián is, nagyszámú közönséggel és igen nagy sikerrel. Szisztematikusan képeztem magam, saját magam hangszerelési iskoláját jártam, főként Casella könyvének alapján. Ebben senki nem volt segítségemre, mert senki sem alkotott a környezetemben ebben a műfajban és felfogásban, egy-két kivételtől eltekintve.

Így teljesen magamra voltam utalva, de ezt nem is bánom, mert így tudtam rátalálni a Refulgence-re, így tudtam befolyásolás nélkül, a kortárs komolyzenei irányzatoktól függetlenedve kialakítani saját zenei világomat, s hangszerelési technikámat. Legfőbb példaképeimnek mindig is azokat a nagy klasszikus zeneszerzőket tartottam, akiknek műveit zongoristaként mély átéléssel és beleérzéssel játszottam, s ma is tanítom és játszom. Ők az én legfőbb tanítómestereim, Bach, Mozart, Chopin, Schumann, Liszt és Debussy.

A repertoárom  újabb és újabb művekkel bővült, Csete György építész, a Nemzeti Társas Kör felkérésére a Békehimnusz oratóriummal, majd a 12 tételes Szent Korona Misével. Mindig szívügyem volt Magyarország és a magyarság sorsa, így hát számos nemzeti kötődésű művet is írtam, az 1848 szimfonikus költeményt, majd a nagyszabású, 5 tételes Trianon szimfóniát.
SOS Világ-Magyarország című művemet a Postamúzeum igazgatója, Kovács Gergelyné felkérésére írtam, s ez a mű szerepelt 2000-ben a Hannoveri Világkiállítás magyar programjában. Időközben tagja lettem a Magyar Zeneszerzők Egyesületének. Dr. Váralljai Csocsán Jenő felkérésére, görög katolikus pap nagyapám emlékére Görög Katolikus Liturgiát írtam, majd elkészítettem a Vesperást is Magyar Virrasztás címmel. Jelenleg a Magyar Költők Arcképei második sorozatán dolgozom. Ezzel szeretnék jövőre a nyilvánosság elé lépni.

Munkásságomat a jövőben operákra, zongora és hegedűversenyekre is szeretném kiterjeszteni, de szívesen vállalkozom igényes filmzenék megírására is. Fő célomnak az új harmonikus zenei stílus és művészeti felfogás, a „Refulgence” kifejlesztését és képviseletét tartom, amely hitem szerint visszahozza a szépséget és harmóniát az emberiség életébe. Mindig is az emberiség egészének sorsa, történelme és gondolkodásának fejlődése foglalkoztatott. Úgy gondolom, minden népnek - tehetsége szerint - fontos, rászabott küldetése van, s minden érték, amely a történelem során a különböző népek kultúrájának gyümölcseként született, az egész világ szellemi táplálékául szolgál. Ma jött el az ideje és lehetősége annak, hogy a világ különböző népei s alkotóművészei egy közös akaratban, egymás iránti tisztelettel és megbecsüléssel, közösen fogalmazzák meg az emberiség jövőbeni művészeti irányvonalát és szükségleteit, a szépség, az igazság, a művészet történetének legnemesebb tradíciói alapján.

A Refulgence új harmonikus művészeti stílus, s ez a honlap lehet egy közös találkozási pont, amely összekapcsolhat minket. Kérem e honlap látogatóit, ha egyetértenek velem, csatlakozzanak törekvéseimhez.



Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani.

OK!